Interjú Mártással

Mártás nagy kalandjáról egy közös barátunkról hallottam, így mikor nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanabban a ‘betegségben’ szenvedünk, rám írt a Vombaton (linkeld be lécci), én meg jól kifaggattam. Egy évvel ezelőtt még csak arról, hogy merre jár, mikor érkezik, melyik településen kezdi az új-zélandi ‘pályafutását’ (Queenstown-ban kezdte) és aztán a facebookon követtem a kalandjait. Mártás azóta sem tért haza, ellenben megtalálta az önbizalmát, a jövőképét, és a boldogságát…

1. Mesélj, kérlek kicsit arról, hogy milyen volt az életed, mielőtt nekivágtál a nagy útnak!

​Budapest belvárosában laktam az utazás előtti tíz évben, a Corvinus Egyetemen tanultam, egyetem mellett dolgoztam, ha éppen volt mit. Tulajdonképpen kerestem az utam, mi az, amivel foglalkoznom kellene, de nem igazan láttam a jövőmet.

2. Szerinted mi volt a legfőbb oka annak, hogy kedvet kaptál egy évre kiszakadni az itthoni életedből?

Eléggé befásult az életem, nem haladtam semmilyen irányba, éreztem, hogy valamit változtatnom kell, de sokáig nem jöttem rá, mi is az, ami boldoggá tehetne. Azt gondoltam, ha radikálisan változtatok, az majd segít a döntésben, hogy hogyan tovább…

3. Szóval szükséged volt a nagy kitörésre. Honnan hallottál egyébként erről a vízumról és miként szerezted meg?

Két nagyon jó barátom pályázott a WHS-re és igazából ők ültették a fülembe a bogarat, hogy jönnöm kellene. Miután az elhatározás megszületett, egyrészt az interneten tájékozódtam, másrészt tőlük, így felkészülten vártam a jelentkezés időpontját.

4. Ezek szerint nem bíztál semmit a véletlenre. És miként készültél magára az utazásra? Milyen főbb előkészületeket tettél?

Feladtam a budapesti albérletem és minden cuccom hazaszállítottam a szülői házba, minden lehetséges orvost végigjártam, gyógyszereket írattam fel. Útlevelet, személyit, nemzetközi jogsit csináltattam, kinyomtattam a dolgokat, amikre szükségem lehet, repjegyek, útvonalak, vízum, valamint készítettem pár másolatot az útleelemről csak a biztonság kedvéért. A bankban elintéztem, hogy tutira működjön a netbankom és szervizeltettem a laptopom, illetve vettem egy új telefont is.

A bepakolásra nem sok időt szántam, összesen 15 kilót nyomott a hátizsákom. Anyukám meg is kérdezte, hogy tényleg komolyan gondolom-e, hogy ennyi cucc elég lesz egy évre.

5. Tapasztalatom szerint sok is. A családod és a barátaid egyébként hogyan fogadták a hírt, hogy világgá akarsz menni?

Természetesen aggódtak, hisz NZ nem a szomszédban van, de mindenkit megnyugtattam, hogy rossz pénz nem vész el.

6. Szerinted mit a legnehezebb itt hagyni és Neked mi volt a legnagyobb félelmed?

A legnehezebb természetesen a családtól és a barátoktól való búcsú volt. Elég érzékeny lélek vagyok, szóval ezt a szakaszt végigbőgtem, azt hiszem (szerintem a lányok ezt mind – a szerk.). Félelmem egyáltalán nem volt, csak pozitív gondolataim az utazással kapcsolatosan.

7. Ha kiragadhatnál néhány dolgot, mi volt a legpozitívabb élményed odakint?

Ami meglepett, az az emberek kedvessége…Bárkitől, bármikor, bármit kérdezhettem, szívesen segítettek. Ez az egyik része. A másik pedig a roadtrip, amit a barátaimmal közösen csináltunk. Gyakorlatilag egy autóban laktunk heteken keresztül, mezítláb voltunk végig, patakokban fürödtünk, kemping főzőn készült a vacsora a mobil konyhánkból, a csillagok alatt. Olyan szabadnak életemben nem éreztem még magam…

8. Oh, ez most engem is nosztalgikus hangulatba repített. Tényleg semmivel sem összehasonlítható az a szabadság. Mióta is vagy már úton?

​Augusztus elején volt egy éve, hogy eljöttem otthonról.​

9. Ha megpróbálod kicsit elemezni magad, szerinted miben változtál a legtöbbet?

Külsőleg és belsőleg egyaránt változtam, szerintem mindkettőben döbbenetes. Sokkal sportosabb vagyok, a hajam is megnőtt. Ami pedig a belsőt illeti, a magabiztosságot emelném ki. Régebben komoly gondot okozott az idegen nyelv használata, vagy az, hogy útbaigazítást kérjek. Ma már egyik sem jelent gondot.

10. Van bármi, amit úgy érzel, hogy elvesztettél az út miatt/során?

​Azt hiszem, hogy megtanultam elengedni a múltam. Ma mar a jelenben élek és bizakodva tekintek a jövőmbe.​

11. Ez máris óriási változás, de ha meg kellene nevezned, szerinted miben más leginkább az életed, mint előtte volt?

Amikor lediplomáztam, megfogadtam magamnak, hgoy soha többé nem szeretnék tanulni. Aztán az utazás során revideáltam az álláspontom és rájöttem, hogy mégiscsak jó dolog ez a tanulás, mert ezáltal fejlődöm és teremtek magamnak olyan körülményeket, amikre vágyom. Szóval, előtte elveszett voltam, most pedig elszánt.

12. Ezt hallgatva máris tudom a választ a kérdésemre, de mégis: szerinted mi a legpozitívabb hozadéka egy ilyen útnak?

​Az ember rájön, hogy mire képes, lehet feszegetni a határokat. Ez elég jó érzés, ugyanis sok olyan dolog rejtőzik bennünk, amikről sokszor ki sem derül, hogy képesek vagyunk rá, amíg meg nem próbáljuk.​

​​13. Végül ajánlanád-e másoknak, és ha igen, mit üzensz nekik?

+ bármi, amit Te fontosnak tartasz még elmondani

​Aki csak teheti palyázzon és utazzon. Egyrészt NZ fantasztikusan szép és valami elképesztően különleges (szerintem speciális energiája van), másreszt sok érdekes dolgot kipróbálhatsz ami épp nem a komfortzónád (kiwiszedés, takarítás, szállásért dolgozás). Véleményem szerint az ilyen dolgok felfoghatók kicsit önismereti tréningként is, segítenek emberileg fejlődni valamint más perspektivából látni a dolgokat. Számomra legalábbis egy önismereti egy év is volt.

Lapozz tovább a következő interjúért..