Interjúk
Interjú Nyikos Györggyel
Interjú sorozatunk első állomásaként bemutatjuk Nektek Gyurit, aki 2014 őszén vágott neki Down Undernek, hogy nyolc hónapig utazgatva megismerhesse a végtelen szabadság fogalmát, úszhasson delfinekkel és kipróbálhasson számos olyan fizikai munkát, amire itthon, az irodában ülve nem lett volna alkalma…
1. Mesélj kérlek kicsit arról, hogy milyen volt az életed, mielőtt nekivágtál a nagy útnak!
Én azok közé tartozom, akik nem menekülésből vágtak bele egy ekkora kalandba, hanem mert egész életemben erre készültem, mindig szerettem volna hosszabb időt eltölteni Új Zélandon és Ausztráliában. Alapvetően tehát elégedett voltam az életemmel, de ez az utazás mégis az eddigi csúcsnak tekinthető, melyről gondoltam előre hogy jó lesz, de bőven sikerült felülmúlnia a várakozásaimat.
2. Szerinted mi volt a legfőbb oka annak, hogy kedvet kaptál egy évre kiszakadni az itthoni életedből?
Azt hiszem, hogy a kedv, illetve a kalandvágy mindig is megvolt hozzá, inkább a megfelelő pillanatra, a körülmények együttállására vártam. Éppen kezdtem kicsit egyhangúnak érezni a hétköznapokat, kényelmesen elvoltam ugyan a munkámmal, de már hiányzott valami. Ekkor döntöttem el, hogy külföldre megyek, eredeti terveim szerint tanulni.
3. Honnan hallottál erről a vízumról és miként szerezted meg?
Ahogy a külföldi tanulmányi lehetőségek között kutakodtam, véletlenül találtam egy cikket az egyik internetes hírportálon, az új-zélandi Working Holiday vízumról. Egyből éreztem, hogy ez nekem szól, bár akkor hallottam erről először. Már csak azért is jelnek tekintettem ezt, mert pont 5 nap volt a jelentkezésig, melyre évente egyszer kerül sor. Szerencsére nem is kellett gondolkodnom rajta, hogy jelentkezzek-e, hiszen az elhatározás már megvolt. A vízum megszerzése egyébként igen nehéz, tekintve, hogy a magyarok összesen 100 vízumra pályázhatnak, míg például a németeknek nincs ilyen felső határ, ezért aztán nagyon sok német fiatallal találkozni Új-Zélandon (és Ausztráliában is). A jelentkezés egyébként úgy nézett ki, hogy az összes igazolványomat és a bankkártyámat szorongatva számoltam vissza a másodperceket, hogy mikor nyitják meg a jelentkezést, majd őrült módjára gépelve, kb 11 perc alatt töltöttem ki az elektronikus űrlapot és utaltam át a vízumdíjat. Nagyon izgalmas volt, meg kell hagyni!
4. Hogyan készültél az utazásra? Milyen főbb előkészületeket tettél?
Kiskorom óta sokat olvastam Új-Zélandról és sok dokumentumfilmet láttam róla, én ezt tekintem a legfontosabb felkészülésnek. Mikor megszereztem a vízumot, természetesen próbáltam informálódni minden létező csatornán, de mivel elég rutinos utazó vagyok, ezen kívül inkább csak annyit készültem, hogy az itthoni életemet rendben hagyjam itt. Lezártam amit le kell, mivel nem kaptam fizetés nélküli szabadságot, így kiléptem a munkahelyemről és elköszöntem azoktól, akiktől mindenképp el kellett. A legnagyobb hiba, amit elkövettem az volt, hogy túl sok mindent pakoltam be a bőröndjeimbe, mivel fogalmam sem volt róla, hogy mire számítsak a világ túloldalán. Mint kiderült, egyes sportfelszerelésekre és a ruháim jó egyharmadára semmi szükség nem volt.
5. A családod és a barátaid hogyan fogadták a hírt, hogy világgá akarsz menni?
Szerintem tudták, hogy előbb-utóbb ez lesz, de én mindenkinek mondtam, hogy ez nem emigráció, úgyis visszatérek egy éven belül és így is lett. A szüleim reakciója érdekes volt, ugyanis ők mindig tudták, hogy mennyire szeretnék eljutni a világ másik felére és emiatt ők is örültek neki, hogy megszereztem ezt a vízumot, de természetesen a búcsú nagyon nehéz volt. Azt hiszem, egyik barátom sem lepődött meg igazán ezen, hiszen ismernek…
6. Szerinted mit a legnehezebb itt hagyni és mi volt a legnagyobb félelmed?
Egyértelműen a családot volt a legnehezebb itt hagyni és attól féltem a legjobban, hogy a szüleimmel történik valami, ők már nem fiatalok. Nem lehet ugyanis egyik napról a másikra csak úgy hazaugrani 18.000 km-ről, de ezt fölösleges fejtegetnem. Szerencsére mindenkit épségben viszontláthattam itthon, amiért külön nagyon hálás vagyok.
7. Ha kiragadhatnál néhány dolgot, mi volt a legpozitívabb élményed odakint?
Egész életem legnagyobb élményét Új-Zélandon éltem meg, amikor Fiordland egy elhagyott tengeröblében alkonyatkor Hektor delfinekkel úszhattam. Ez nekem egy óriási csoda volt. Különösen pozitív élményeim kötődnek továbbá a kiwi családhoz, akiknél csaknem 2 hónapig laktam Christchurchben és néha elvittek például langusztát (crayfish) fogni a Csendes-óceán partján fekvő Kaikourába, de egyébként is mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, amilyenek az új-zélandiak általában.
8. Mennyi időt töltöttél összesen távol az otthonodtól?
Kerek 8 hónapot. Így utólag nem tűnik annyinak, bármikor nagyon szívesen megélném megint.
9. Ha megpróbálod kicsit elemezni magad, szerinted miben változtál a legtöbbet?
Szerintem sokkal talpraesettebbé váltam, mint amilyen az utazás előtt voltam, hiszen rengeteg nem várt élethelyzetet kellett megoldanom egyik pillanatról a másikra, ráadásul nem használhattam az anyanyelvemet. Ezek a dolgok aztán 1-2 hónap elteltével rutinná válnak. Egyik fő célom ezzel az utazással egyébként az önfejlesztés volt, mostanában tapasztalom magamon azt, hogy igazából bármit el tudok intézni magamnak amit akarok és kis túlzással bármit el is érek, amit célként kitűztem. Ezt kint szinte naponta megtapasztaltam a kisebb-nagyobb próbatételek során, tehát biztos vagyok benne, hogy így van.
10. Hazatérvén mit mondott ugyanerről a környezeted?
Elsősorban a szüleim állapítottak meg különböző pozitív változásokat, nem győzik mondogatni, hogy milyen jót tett nekem ez az út. Állítólag megváltozott a kisugárzásom, pozitívabb lettem, amit részben érzek is, de nyilván kívülről ez jobban látszik.
11. Van bármi, amit úgy érzel, hogy elvesztettél az út miatt/során? (Akár személyt, érzést, tárgyat, stb.)
Egy valakit igen. Én ezt az utazást, életem legnagyobb álmát választottam helyette, de szerintem áldozatok nélkül talán nem is nyerhetünk soha semmit. Továbbá egy Sony fülhallgatót is elvesztettem az út során, de érzést nem, azokkal inkább csak gazdagodtam. Bár a rendes, hideg karácsony a családdal nagyon hiányzott, talán az volt a legrosszabb.
12. Amióta itthon vagy miben más az életed, mint előtte volt?
Sokkal nyitottabb és magabiztosabb lettem, ezekben a pozitív változás egyértelmű. Nagyon sokakra ráférne egy ilyen utazás, úgy gondolom. Az általános szemléletem is még pozitívabb lett, mint azelőtt, bár nem voltam egy morgós fajta. Javult a fellépésem is, ugyanis megszoktam, hogy mindent meg tudok oldani, ha meg akarom. Már nem érzem úgy, hogy vissza kéne húzódnom bármilyen helyzetben, ha én nem akarom, hogy úgy legyen.
13. Szerinted mi a legpozitívabb hozadéka egy ilyen útnak?
Egy hosszú utazásnak egy ilyen csodálatos országban talán az a legpozitívabb hatása a személyiségünkre, hogy sokkal tájékozottabbá és nyitottabbá válik az ember, megtanul könnyen és gyorsan alkalmazkodni különböző élethelyzetekhez, hiszen kénytelen, tehát sokkal rugalmasabbá válunk, ami hosszú távon nagyban megkönnyíti az ember életét. Egy idő után nem érik igazán nagy meglepetések az utazót, különösen akkor, ha képesek vagyunk mielőbb kilépni a komfortzónánkból, elhagyni az itthon oly természetes kis kényelmi faktorokat, mint amilyen a saját kis megszokott ágyunk, vagy akár a mindig kellemesen meleg zuhany, vagy a meleg vacsora. Minél előbb vagyunk képesek meglépni ezt, annál előbb lehetünk részesei a gondtalan utazás, felfedezés nyújtotta csodáknak.
14. Végül ajánlanád-e másoknak, és ha igen, mit üzensz nekik?
Az utazásnak ezt a formáját én minden magyar fiatalnak jó szívvel ajánlanám, aki úgy érzi, szeretné megismerni a Világot, valódi önmagát, szeretné fejleszteni személyiségét és mindenek előtt, nem ijed meg egy efféle kihívástól. Az igazság az, hogy Új-Zéland egy nagyon barátságos, európai-jellegű ország, így igazából nincs mitől tartani, csak is magunktól. Aki nem érzi úgy, hogy képes lenne egy idegen környezetben egyedül boldogulni, felvenni a ritmust és betanult merevségétől megszabadulni, az viszont inkább ne induljon el, mert ez az út (illetve a vízum nyújtotta lehetőség) egyáltalán nem az all inclusive nyaralásról szól, viszont egy fantasztikus lehetőség a felfedezésre, kalandozásra. Sok sikert és jó utat kívánok azoknak, akik hajlandóak belevágni életük legszebb évébe!