Irgalmatlanul messze van Új-Zéland Európától. Ha már idejön egy fiatal szétnézni, ismerkedni, akkor csakis hosszabb időre érdemes jönni. Új-Zéland földrajzilag nagy és szép ország – háromszor olyan nagy, mint Magyarország – van mit megnézni, megtapasztalni. Alkalmi munkalehetőség is van bőven, különösen szezonális munka. És szerencsére a tipikus új-zélandi az barátságos és nyitott a külföldi iránt, úgyhogy nagy az esély, hogy pozitív lesz a WHS-es fiatal élménye, ami után csakis gazdagabban tér haza.

5. Te magad találkoztál-e WHS-es fiatalokkal, és ha igen, milyen tapasztalataid vannak?

Igen, számos magyar WHS-es fiatallal találkoztam. Összegezve azt mondhatom, hogy általában talpraesettek, nyitottak, és szívesen segítenek egymáson.

6. A WHS-es utazókon túl mit kell tudni a kinti magyar közösségről?

Szép számban vannak itt magyarok. Új-Zéland legkisebb községeiben is rábukkanhatunk magyarokra. A nagyobb városokban vannak klubok, sőt Christchurchben még klubház is van. A klubok manapság sajnos egy kissé döcögve működnek, mert az eredeti emigráció egyre inkább kiöregszik, az újabb magyarok pedig kevesen csatlakoznak. A magyarok általában inkább kis klikkekben járnak össze. Jellemző – mint mindenhol a világban-, hogy itt is nehéz megfordulni anélkül, hogy előbb-utóbb magyarba ne ütköznél… És aki szívesen futna össze hasonló cipőben járóval, az hamar megtalál másokat a közösségi oldalakon.

7. Wellingtonban, a Parlamenthez közel található a Magyar Kert (Hungarian Garden). Milyen célból készült ez az emlékhely?

A Magyar kert hivatalos neve Magyar Millennium Park. Ez azért van, mert az eredeti terv szerint a „magyar millennium projektet” Magyarország millenniumi évében, 2000-ben szándékoztuk felavatni. Optimisták voltunk, mert két év helyett ötbe telt, míg megvalósíthattuk. A sztorija hosszú, a lényeg viszont az, hogy Új-Zéland egyetlen emlékműjeként örök gyülekezőpontot ad az itt lévő magyaroknak. A park az idetelepedett magyarok a befogadó országuk, azaz Új-Zéland iránti hálájukat fejezi ki, egyben jelképes hagyatékként képviseli a magyar örökséget a jövőbeli új-zélandi magyar generációk számára. A környéken dolgozó új-zélandiak számára is népszerű ez a „nagyon magyar” hely.

8. Te milyen gyakorisággal látogatsz Magyarországra?

Sajnos nem olyan sűrűn, mint szeretnék. Utoljára 2014-ben voltam. Remélem jövőre (2017-ben) újra sikerül „haza” látogatnom.

9. Visszatérve a WHS vízumra. Szerinted mi az, amire szerinted mindenképpen figyeljenek oda a kiutazni vágyók?

Fontos a WHS szellemét tiszteletben tartani – arra született az egyezmény, hogy a két ország fiataljai megismerkedhessenek egymás országával, szétnézhessenek, itt-ott dolgozhassanak, vagy tanulhassanak. Nem arra jött létre, hogy állandó állást keressenek, vagy új életet teremtsenek. Persze nem kizárt, hogy közben hosszabb távra vezető utak is feltárulnak, de az elsődleges cél az ismerkedés, barátkozás.

10. Mit gondolsz, mi ennek a vízumnak a jövője?

Ha nem élnek vissza vele a fiatal magyarok, akkor elképzelhető, hogy idővel Új-Zéland hajlandó lesz megnövelni a kvótát. A csehekkel például ugyanúgy százzal indult 2006-ban a WHS, és egy-kettőre ezerre növekedett az évi kvóta mindkét irányba.

11. Fordulhatnak-e Hozzád a WHS-esek, ha bármi kérdésük lenne?

Természetesen!

12. Végezetül, mit üzensz az éppen indulóknak, vagy a jövőben pályázóknak?

Mint mindennel az életben, nem szabad spórolni a felkészülésen, sem a pályázónak, sem a kiutazónak. Talán közismert tény, hogy miután április 20-án, új-zélandi idő szerint 10:00 órakor elindítják az újabb száz vízum hozzáférhetőségét, a vízumkvóta percek alatt betelik. Világos tehát, hogy minél alaposabban felkészül az ember, annál nagyobb a remény, hogy bekerül a százba.

Ha pedig már a kiutazásra készülnek, akkor csakis javíthat az élményen, ha előtte fokozatosan csiszolgatják az angoltudásukat.

Gyakorlati tapasztalatból azt is ajánlanám, hogy hozzanak a megszokott gyógyszerekből – nem mindegy, pláne az elején, hogy be tud-e venni ismert fájdalomcsillapítót, ha éppen szükség lenne rá.

Még amit megemlítenék, mert erre sokan nem gondolnak: érdemes felvenni a kapcsolatot, azaz „regisztrálni” a tb. konzullal, illetve külképviselettel, mert sosem tudni, mikor lehet szükség rá, hogy elérhessenek. (Erre a Christchurchben történt földrengések helyzetét említeném meg egyértelmű példaként…)

Ezúton is mégegyszer köszönjük az interjút és a további  példaértékű munkádhoz sok sikert kívánunk!

Mi pedig a korábban küldött kedves vidóüzenettel kívánunk mindenkinek sok sikert és rengeteg élményt Új-Zélandon!

Lapozz tovább a következő interjúért..