Interjúk
Interjú Zsolttal
Interjú sorozatunk következő részében ismerkedjetek meg egy Angliában élő fiatalemberrel, Zsolttal,
aki 2013-ban döntött úgy, ‘első körösként’, hogy felkerekedik és nekivág Down Undernek
1. Mesélj kérlek kicsit arról, hogy milyen volt az életed, mielőtt nekivágtál a nagy útnak!
Mielőtt elindultam Új-Zélandra, már 2007 óta Angliában éltem. Magyarországon elvégeztem egy német kéttannyelvű idegenforgalmi szakközépiskolát utána a BGF idegenforgalmi szakét, majd Miskolcon a közgáz egyetemet. Ekkor 25 éves voltam és nem dolgoztam még. Érdekes módon addig meg se fordult a fejembe, hogy “világgá” menjek, soha nem gondoltam volna, hogy megengedhetem magamnak, drágának gondoltam, satöbbi satöbbi. Munkát kerestem 2007-ben es szerencsésen kikerültem Angliába, telefonos interjún felvettek, lett munka és lakhatás is, mielőtt földet értem volna Nagy-Britanniában. Itt találkoztam először azzal, hogy elég átlagos errefelé (és a nyugati országokban is), hogy brit 19-20 évesek ’gap year’ címen világot látnak. Egyik volt munkatársam említette, hogy ő is utazgatott Dél-Kelet Ázsiában, Ausztráliában stb. Azt biztosan tudtam, szívesen kipróbálnám, milyen a déli féltekén nyáron karácsonyozni, így először Ausztráliában és Francia Polinézián gondolkodtam. Így jutottam el 2013 áprilisában egy cikkhez, ami az új-zélandi WHS-es lehetőségről szól, és belevágtam.
2. Szerinted mi volt a legfőbb oka annak, hogy kedvet kaptál egy évre kiszakadni az itthoni életedből?
Kalandvágy, mivel előtte soha nem utaztam Európán kívül, és szerettem volna munkát is váltani, ami itt akkor épp nem sikerült, így hát felkerekedtem.
3. Mint említetted, egy sokak által ismert cikkből hallottál Te is erről a lehetőségről. Miként sikerült a vízumot megszerezned?
Igen, véletlenül láttam meg a cikket és olvastam benne, hogy magyar állampolgároknak először van WHS-lehetőség Új-Zélandra. Talán ha két napot gondolkoztam azon, hogy belevágok. Ez 2013 áprilisában volt, így tehát én az ’első turnusban’ voltam, amikor még 1-2 hónap alatt fogyott el a száz hely. Az egész jelentkezés és az orvosi vizsgálat számomra annyival volt könnyebb, hogy Angliában csináltattam, így nem kellett fordíttatni és a jelentkezést Új-Zéland londoni konzulátusára is el tudtam küldeni. Így aztán kb. öt nap alatt kaptam is a visszajelzést, hogy sikerült.
4. Hogyan készültél az utazásra? Milyen főbb előkészületeket tettél?
Annyira izgatott voltam, hogy pár hét is eltelt, mire eszembe jutott, hogy pár éve volt egy munkatársam, aki volt kint Új-Zélandon ismerősöknél, így őt kértem meg, hogy meséljen kicsit az útjáról. Ezek az ismerősök aztán nagyon sokat segítettek nekem, bár nem ismertem őket, de kijöttek elém a reptérre és sokat segítettek egész kint létem alatt.
5. A családod és a barátaid hogyan fogadták a hírt, hogy világgá akarsz menni?
Ahogy az várható volt, az angol barátok támogattak, mert itt ugye ez természetes, hogy eljut az ember a világ másik felére utazgatni. Otthon azért nehezebb volt megértetni és elfogadtatni a szülőkkel, főleg Anyukámmal, hogy utazgatni megyek, de mivel én évek óta külföldön éltem és a magam ura voltam, így azért talán egyszerűbb volt, hiszen nem volt akkora a kontraszt.
6. Szerinted mit a legnehezebb itt hagyni és mi volt a legnagyobb félelmed?
Természetesen a családot és a barátokat, habár 2007 óta külföldön éltem és a családom meg itthon. Félelem nem volt bennem.
7. Ha kiragadhatnál néhány dolgot, mi volt a legpozitívabb élményed odakint?
Minden pozitív volt, nem tudok negatív dologról beszámolni. Az emberek, akiket megismertem és akikkel együtt utaztam, az ország, a helyiek, a táj, egyszerűen fantasztikus!
8. Mennyi időt töltöttél összesen távol az otthonodtól?
2013 szeptemberétől 2014 júniusig tartott az utazásom.
9. Ha megpróbálod kicsit elemezni magad, szerinted miben változtál a legtöbbet?
Kitárult a világ számomra és úgy gondolom, hogy már sokkal jobban odafigyelek másokra.
10. Hazatérvén mit mondott ugyanerről a környezeted?
Amit a környezetem leginkább tapasztal, hogy elkapott a ’travel bug’, valóban ragadós ez az utazgatás, én hazatértem óta is folyton csak a következő úti célról (vagy épp Új-Zélandról) beszélek.
11. Ezt mondjuk elhiszem, nehéz is ezzel leállni, főleg, ha van rá célközönség. (és talán még rosszabb, ha nincs – a szerk.) Van bármi egyébként, amit úgy érzel, hogy elvesztettél az út miatt/során? (Akár személyt, érzést, tárgyat, stb.)
Igen, sajnos Karácsony előtt két nappal kaptam a hírt otthonról, hogy elvesztettem a nagymamámat, ami eléggé lesújtott, és sajnos a temetésén sem lehettem otthon. A szüleim vigasztaltak, hogy életem legnagyobb kalandján vagyok épp és próbáljam meg élvezni, biztos, hogy a nagymamám is ezt akarja. Sokat segítettek azok az emberek, akiket kint megismertem és ők is támogattak, amiért nagyon hálás vagyok. A másik, kevésbé jelentős, de így is fájdalmas ’veszteségem’, hogy Cairns-ben (Ausztrália) valahogy sikerült elvesztenem a kedvenc West Ham United focis törölközőmet. (Ha valaki megtalálná, az kérem, jelezze nekünk! – a szerk.)
12. Amióta itthon vagy miben más az életed, mint előtte volt?
Már több mint egy éve visszajöttem Angliába és folyton Új-Zélandról beszélek és áradozok. Szerintem már mindenkinek az agyára mentem, aki körülöttem van.
13. Mit gondolsz, mi a legpozitívabb hozadéka egy ilyen útnak?
Új-Zéland tényleg a világ egyik leggyönyörűbb helye, de az EMBEREK, akiket megismertem, akikkel együtt utazgattam, az még az országnál is szebb és jobb.
14. Végül ajánlanád-e másoknak, és ha igen, mit üzensz nekik?
Mindenképpen ajánlom, életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam. Egyet aludni kell rá, de mindenképp menjetek! Én azóta is csak küldözgetek mindenkit, hogy induljon neki, ha teheti…
+ 1. Kérlek, emelj ki néhány ’must see/do/eat in NZ dolgot:
Mivel egy ’must see/do/eat in NZ’ dolgot lehetetlen kiemelni, szigorúan abc sorrendben a következőket említeném:– Abel Tasman National Park: fantasztikus kajaktúrán vettünk ott részt– Queenstown: itt minden, én sky divingoltam– Tongariro Crossing: jártam arra februárban és májusban is, meglepő módón februárbaan nem tudtunk felmenni a rossz idő miatt, így aztán visszamentem, mert olyan sok jót hallottam és nem akartam anélkül eljönni NZ-ről, hogy nem jártam fenn.
Lapozz tovább a következő interjúért..