Interjúk
Hogy egy kicsit betekintést nyerhessetek, miként is zajlik egy ilyen óriási kaland, miket változtat meg a résztvevők életében és személyében, és hogy mennyi pozitív hozadéka van annak, ha zsebedben egy Working Holiday vízummal nekivágsz a nagyvilágnak, ezért interjú sorozatot indítunk a már hazatért, vagy éppen úton lévő WHS-esekkel.
Kalandozás Working Holiday vízummal
Interjú Ágival
Ágival egy konzultáció során találkoztunk még 2015-ben. Akkor azt mondta, hogy azért szeretne annyira nekivágni a nagy kalandnak, mert új ingerekre, pozitívabb energiákra vágyik. Szeretett volna egy kis bátorítást, egy kis lökést ahhoz, hogy bele merjen vágni élete legjobb évébe. Azóta ez történt vele:
Ágnes vagyok, 33 éves enteriőrfotós. Másfél éve érkeztem Új-Zélandra, és azóta javarészt Wellingtonban élek és dolgozom szabadúszóként. Beutaztam már az Északi-szigetet, a délit pedig jövő nyárra tervezem.
1. Mesélj kérlek kicsit arról, hogy milyen volt az életed, mielőtt nekivágtál a nagy útnak!
Miután 2010-ben hazatértem Barcelonából – ahol 3 évig éltem – folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy újra útnak kéne indulni, mert otthon nem az igazi. Befejeztem az egyetemet, elvégeztem egy kétéves fotósképzést, és utána csak tengtem-lengtem a karrierépítés helyett. Így könnyű volt nekivágni egy hirtelen jött elhatározás után, mert úgy éreztem, hogy vesztenivalóm az nincs.
2. Szerinted mi volt a legfőbb oka annak, hogy kedvet kaptál egy évre kiszakadni az itthoni életedből?
Ahogyan sok másik interjúban is olvasni, az általános közhangulat, a kilátástalan jövőkép és az otthon mindent belengő negatív erőfelhő volt az, ami nekem nagy löketet adott az elutazáshoz. Nem éreztem már jól magam Budapesten, és a külföldre katapultálás rám mindig nagyon jó hatással van. Igaznak tartom azt az életfilozófiát is, miszerint minden változás jót hoz, és ez most is így lett.
3. Örülök, hogy ilyen sok pozitívumot hozott Neked ez a lépés. Egyébként honnan hallottál erről a vízumról és miként szerezted meg?
A jelentkezés előtt egy hónappal olvastam erről a lehetőségről egy cikkben. Gyorsan kikupáltam magam, a vízummal kapcsolatos minden fellelhető információt átolvastam, és azt hiszem felkészülve ültem oda a géphez a vízumjelentkezés percében. 10 perc alatt sikerült kitölteni az online jelentkezési lapot, így kerültem be a szerencsés 100-ba.
4. Magára az utazásra hogyan készültél? Milyen főbb előkészületeket tettél?
A ti (Working Holiday.hu) egyórás konzultációtok sokat segített eloszlatni a fő kételyeimet, azt hiszem abban is ti erősítettetek meg, hogy annyira nem kell túlszervezni a dolgokat, majd úgyis minden gördül tovább spontán. Ezt az irányelvet követtem, és csak az első hónapra fixáltam le egy önkéntes munkát koszttal, kvártéllyal. Innen pedig minden gördült tovább spontán…Egyébként egy kézipoggyász méretű bőrönddel és egy közepes hátizsákkal érkeztem ide, nem gondoltam túl a pakolást.
5. Igazán örömmel tölt el, hogy segíthettünk. Amikor közölted a nagy tervet, a családod és a barátaid hogyan fogadták a hírt, hogy világgá akarsz menni?
Ők jól tudják rólam, hogy mindig bennem van a mehetnék, szóval nem voltak annyira meglepve, hogy megint elutazom. Éppen ezért mindenki támogató volt, és ez pont az, amire ilyenkor nagy szükség van.
6. Szerinted mit a legnehezebb otthon hagyni és mi volt a legnagyobb félelmed?
Természetesen azokat az embereket, akiket nagyon régóta ismerek (család, barátok). Ilyenkor szerintem természetes a kudarctól való félelem, a “mi van, ha mégse sikerül?” érzése.
7. De szerencsére sikerült! Ha kiragadhatnál néhány dolgot, mi lenne a legpozitívabb élményed?
Az otthonival homlokegyenest ellentétes (pozitív) életszemlélet, az emberek egymásba vetett bizalma, tisztességessége, és kedvessége az, ami minden nap ad egy jókora pozitív töltetet és engem nagy megnyugvással tölt el. Egyébként meg persze gyöngyörű ez az ország, ennyi zöldet soha életemben nem láttam!
8. Mennyi időt töltöttél összesen távol az otthonodtól?
Már másfél éve itt vagyok, és idén nyáron csak látogatóba megyek vissza. A vízum lejárta előtt jelentkeztem egy munkavízumra, amit további 9 hónapra kaptam meg.
9. Ha megpróbálod kicsit elemezni magad, szerinted miben változtál a legtöbbet?
Azt hiszem visszatért az emberekbe vetett hitem és bizalmam. Jó látni, hogy van még olyan hely a világon, ahol ez a legtermészetesebb dolog.
10. Ez nagyon jól hangzik! Van egyébként bármi, amit úgy érzel, hogy elvesztettél az út miatt/során?
Nem tudnék most hirtelen ilyet mondani. Ja de, a budapesti lakásom, amit nagyon szeretek. De amiben most lakunk, azt is nagyon szeretem. Szóval akkor mégse.
11. Összegezve mindent, szerinted mi a legpozitívabb hozadéka egy ilyen útnak?
Megtapasztalni azt, hogy máshol máshogyan élnek az emberek, és erőlködés nélkül átvenni a pozitív szokásrendszert/ gondolkodásmódot. Nyitottabbá, talpraesettebbé válik az ember egy ilyen út során, és ezáltal nagyon sok sikerélményben van része. Persze itt is állít elénk akadályokat az élet, de nekem az a tapasztalatom, hogy az azok áthágására való készségünk is nagyban fejlődik.
12. Ennyi pozitív gondolat után inkább költői a kérdés, de azért Neked is felteszem: ajánlanád-e másoknak a vízumot és ezt az évet, és ha igen, mit üzensz nekik?
Hát ezen nem kellett sokat gondolkodnom: persze, nyilván, mindenképp! Azt üzenem nekik, hogy ha már az elhatározás megvan, onnan nem szabad visszakozni. Mindenki szuperlatívuszokban nyilatkozik erről az évéről, hát tessék utánajárni, hogy miért! A környezetedben élők elbizonytalanító kommentjeit próbáld meg figyelmen kívül hagyni. Egy jó módszer erre az, hogy bedugod az ujjadat a füledbe és elkezdesz hangosan énekelni, amíg abba nem hagyják. Bátraké a szerencse!